Háromcsokis moussetorta

Tengergyümölcsei rizottó

Mákvirág kalács

Mézeskalács

Szalonnás zöldbabos egytálétel

Almás túrótorta

Húsgolyók makarónival

Duplacsokis muffin

Sütőtökös koszorú

Ez a süti egy egyszerű kevert tészta, és mint a kevert tésztákkal általában nincs sok gond vele, viszont nagyon mutatós és laktató délutáni süti. (Bár én reggelire is ezt ettem :-))

Hozzávalók:  40 dkg liszt
                       4 tojás
                       25 dkg cukor
                       20 dkg vaj
                       kb. 50 dkg megsütött sütőtök
                       10 dkg durvára vágott mandula
                       1 tk. őrölt gyömbér
                       1 tk. őrölt fahéj
                       1 tk. reszelt szerecsendió
                       1 cs. sütőpor
                       1 tk. szódabikarbóna
                       csipetnyi só
                       porcukor

Összekeverem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a gyömbért, a szerecsendiót, a fahéjat és a sót. Egy másik tálban robotgéppel kikeverem a cukrot a puha vajjal, majd egyenként hozzáadom a tojásokat. Apránként belekeverem a lisztes egyveleget és a sütőtököt. Végül fakanállal belekeverem a mandulát és kilisztezett formába öntöm. 180 fokon készre sütöm. (kb. 70 perc). Hagyom kihűlni, majd kiborítom, porcukorral megszórom.

Szilvás lepény

Évek óta minden szilvaszezonban eszembe jut ez a végtelenül egyszerű kelt tészta. Nem tudom, miért csak ekkor, mert szerintem bármilyen gyümölccsel finom lehet, de nekem ezidáig csak szilvával sikerült elkészítenem. Hátha jövőre eszembe jut az eper vagy a cseresznye idején is.

Hozzávalók: (30 x 40-es formához)

30 dkg liszt

2 ek. cukor

csipetnyi só

4 dkg vaj vagy margarin

20 g élesztő

1,5 dl langyos tej

Töltelék:  kb. 80 dkg szilva

                 2 ek. porcukor

                 1 tk. őrölt fahéj

A liszthez hozzáadom a sót és a cukrot, a vajat kis darabokban szétosztom rajta. Az élesztőt felfuttatom a tejben, majd hozzáöntöm a liszthez. Az egészet addig gyúrom, míg a tészta el nem válik a tál falától. Lefedve 30-40 percig kelesztem. A sütőt 200 fokra előmelegítem, a tepsit kikenem. A tésztát mégegyszer átgyúrom, és lisztes deszkán kinyújtom. Beleteszem a tepsibe, a széleken kissé felhúzom. Még 15 percig kelesztem. A felezett szilvákat ráhelyezem a tésztára, kissé belenyomkodom. A lepényt 25-30 percig sütöm. Tetejét megszórom a fahéjas porcukorral.

Kakaós csiga

Mindennapi kakaós csigánkat add meg nekünk ma. 4,5 éves nagylányom egyoldalú táplálkozásának legbiztosabb jele, hogy reggelente következetesen követeli a kakaós csigáját és semmi mást. Várom azt a pillanatot, amikor végre megunja, de hosszú hónapok óta erre mai napig nem került sor. Bár már vannak bíztató jelek: "csak a közepét eszem meg", "kevés a kakaó benne", "sok a porcukor rajta", stb. Elérkezett az idő, hogy bevessem magam kakaós csiga fronton is. Macikonyha oldalán találtam erre a receptre, és azért e mellett döntöttem, mert nem csöpög a vajtól, hanem kelt tészta. Az enyém kicsit nyomira sikerült, (nem elég szorosra tekertem fel), de az íze mindenért kárpótolt. (Főleg este 10-kor, mikor kisült. :-))

Hozzávalók:

A tésztához:

                     50 deka liszt

                     7 deka puha vaj

                     2 tk. szárított élesztő

                     3 dl tej
                     1 tojássárgája
                     4 ek. cukor
                     1 mokkáskanál só

Továbbá:

                     1 csésze cukor
                     3 ek. cukrozatlan kakaópor
                     1,5 dl tej
                     1-1 ek. vaj

A tésztához valókat dagasztás és kelesztés után vékony téglalappá kinyújtom. Egy evőkanálnyi olvasztott vajjal megkenem a tésztát. Összekeverem a cukrot a kakaóporral, és egyenletesen eloszlatom a tésztán. Szorosan felcsavarom, (szorosabban, mint én :-)),  majd éles késsel 2 cm vastag szeleteket vágok belőle. 175 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra altt megsütöm őket. Félidőben,  forró vajas tejjel meglocsoltam őket.

Harcsa mandulás tormamártással és gerslivel

Szeretjük a halat. Sajnos tengerpartmentes országunkban nem tudok kisétálni hetente egyszer a halpiacra, így maradok a közeli hipermarket gyér választékánál, ami az utóbbi időben az afrikai harcsára és a lazacra szorítkozik. Talán karácsony környékén bővítik a halpultot is. (Nem a tátogó, segélykérő élő pontyokra gondolok.) A gersli pedig személyes kedvencem, a halhoz szokásos unalmas rizst kitűnően helyettesíti.

Hozzávalók:  80 dkg nyúzott afrikai harcsafilé

                       25 dkg árpagyöngy (gersli)

a mártáshoz: 5 dkg mandula

                      1 kis üveg tejszínes torma

                      2 ek. tejföl

                      1 ek. majonéz

                      só, bors

                      1 kk. porcukor

A gerslit előző este beáztatom. Másnap bő sós vízben puhára főzőm.  A halszeleteket sózom, borsozom, kevés olivaolajon pár perc alatt szép pirosra sütöm. A mártást is előző nap érdemes megcsinálni, hogy összeérjenek az ízek. A mandulát serpenyőben egy kicsit megpirítom, majd mozsárban durvára töröm. Összekeverem a többi hozzávalóval, ízesítem sóval, borssal, egy kis cukorral.

Sonkás töltött pizza

Na, egy újabb Stahl recept. Hiába, nem tudok elszakadni a múltamtól. :-) De ez a pizza nem csak a múlt, hanem a jövő is, mert nagyon-nagyon szeretjük, elég gyakran eszembe jut elkészíteni. Aki a pizzériák vékony tésztájú pizzareceptjét keresi, az nyugodtan elköszönhet ettől az oldaltól, mert ez inkább omlós házi kenyérbe zárt bazsalikomos, aszalt paradicsomos sonka.

Hozzávalók:   a tésztához:  3,5 dl víz

                                        50 dkg liszt

                                        1 ek. só

                                        2 kk. oregánó

                                        1 cs. szárított élesztő

                                        1/2 kk. cukor

                                        1 ek. olivaolaj

                                        bors

a töltelékhez:                    15 dkg aszalt paradicsom

                                       20 friss bazsalikomlevél

                                       15 dkg pácolt, szárított, szeletelt sonka

                                       bors

                                      

A langyos liszthez hozzáadom a sót és az oregánót, megborsozom. A szintén langyos vízből egy keveset kiöntök és elkeverem benne a szárított élesztőt a cukorral, megvárom, míg felhabosodik. A maradék vízhez hozzáöntöm az oaljat. Mindezek összeöntöm, majd robotgéppel megdagasztom. A kész cipót beleteszem a kiolajozott tálba, konyharuhával letakarom, és 1 éjszakára mehet a hűtőbe. Másnap szobahőmérsékletűre felmelegítem. Közben az aszalt paradicsomot és a bazsalikomot összeturmixolom. A tésztát átgyúrom, elfelezem és 20x30 cm-esre nyújtom mindkettőt. Az egyiket beleteszem egy kiolajozott tepsibe, rákenem a paradicsomot, rátépkedem a sonkát, majd borsozom.Rákerül a másik tészta, a széleit lenyomkodom. Lefedem konyharuhával és tovább kelesztem 30-45 percen át. A sütőt 220 fokra előmelegítem, a pizzát megszúrkálom villával és megkenem egy kevés olívaolajjal, majd 25 perc alatt megsütöm.

Zsályás csirkemáj almával

Házi briós reggelire

Tücsökbogár blogját nézegetve (van rajta mit, nagyon jó kis blog) megtetszettek a briósról készült képei. Gondoltam, jó kis erőpróba, nekifutok én is. Nem a dagasztástól, kelesztéstől tartottam, hanem a fonogatástól. Kár volt, a második briós már egész formás lett, a 16. pedig megfelelt az elvárásaimnak. Egy bakit azért elkövettem, este 9-kor kezdtem hozzá, és szerettem volna felgyorsítani a kelési folyamatot és benyomtam 50 fokon a sütőbe a megformált briósokat. A kelést valóban felgyorsítottam, de egy kicsit szétfolyt a vajas tészta, így egy kicsit laposabbak lettek, mint a prototípusok. De így is büszke voltam rájuk, és másnap reggel mindenki jóízűen falta őket.

Hozzávalók:

                    0,5 kg liszt

                    5 dkg vaj
                    5 dkg porcukor
                    2,5 dkg élesztő
                    2,5 dl tej
                    3 db tojás sárgája
                    csipet só

                   1 db tojás a tetejére
                   cukor a tetejére

A lisztet a dagasztó tálba öntöm, közepén kialakítok egy mélyedést, ebbe kerül a porcukor. Rámorzsolom az élesztőt, erre ráöntöm a langyos tejet, és felfuttatom. Majd mehet bele a többi hozzávaló, tésztává gyúrom. 20 percig kelesztem. 32 darab 15 cm-es rudakat sodrok és briósokat formázok belőlük  Tücsökbogárnál látható rajz szerint. Majd megkenem a felvert tojással, és további 40 percig kelesztem. Újra megkenem, jó alaposan megszórom cukorral és 210 fokon 15 perc alatt megsütöm.

Rozmaringos csirkecombok juhtúróval töltött körtével

Itt a körteszezon, valamilyen körtés pite ugrott be elsőre. Aztán felfedeztem a hűtőben egy elfeledett juhtúrót, és már meg is született a mai ebéd. Persze csak gondolatban, de gyakorlatban sem tartott sokkal tovább elkészíteni.

Hozzávalók:    4 egész csirkecomb

                      2-3 szál friss rozmaring

                      4 db körte

                      15 dkg juhtúró

                      5 dkg vaj

                      kevés olaj

                      só, bors

A csirkecombokat sózom, borsozom, majd egy serpenyőben a vajon és az olajon 1-1 perc alatt világosbarna kérget sütök mindkét oldalukra. Megszórom a rozmaringlevelekkel és 220 fokon megsütöm őket a sütőben. Ezalatt elkészítem a körtéket. Meghámozom, félbevágom, majd magházát eltávolítom. A magház helyére juhtúrót púpozok, 180 fokon pirosra sütöm őket.

Baklava

Van egy lista a fejemben, melyek azok a sütik, amiket meg szeretnék sütni. (bár olyan hosszú lett a lista, hogy ideje lenne papírra vetnem). Ezen lista élvonalbeli harcosa volt ez a keleti csemege, és mondhatom joggal tört az élre nálam. Semmi trükk, bár egy kicsit időigényes a rétegek letétele, de a végeredmény mindent feledtet. Olyan lett, amilyen lennie kell egy baklavának, nagyon mandulás, nagyon mézes, nagyon finom. Kerti sütögetésre vittem kb. 20 darabot, és osztatlan sikert aratott, üres maradt a tányér a buli végére, és már most azon agyalok, mikor süssem újra.

Hozzávalók:    18 db réteslap
                      45 dkg őrölt mandula
                      20 dkg cukor
                      25 dkg olvasztott vaj
                      3  tk. fahéj
 a sziruphoz:   30 dkg méz
                     1,2 dl víz
                     7,5 dkg cukor
                     1,5 ek. rózsavíz
                     3 ek. durvára vágott mandula a díszítéshez

Első körben összekeverem a mandulát a cukorral és a fahéjjal. Kivajazok egy 30x40 cm-es tepsit és kezdődhet a rétegezés. Óvatosan belehelyezem a réteslapot a tepsibe, megkenem vajjal, rá a következő réteslap, azt is megkenem vajjal, de ez a lap már mandulás tölteléket is kap. Így rétegezem tovább, minden második réteslapot szórom meg mandulával. A tepsiből lelógó részeket éles késsel levágom, majd apró kockára szelem a baklavát. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt aranybarnára sütöm. Ezalatt elkészítem a szirupot, összeforralom a mézet a cukorral és a vízzel. A tűzről levéve belekeverem a rózsavizet, majd nyakonöntöm a kisült baklavát. Végül megszórom a durvára vágott mandulával.
                

Marcipános máktorta szederrel

Csirkés tésztasaláta

Nagymamám sült tojásos tésztája

Időről-időre bevillant ez az étel, egy kis túlzással gyerekkorom nagymamámnál töltött nyarai jutnak eszembe, mikor négy-öt unoka özönlötte el nagymamámék házát, és kezdődhetett az önfeledt játék: űrhajózás a padlásfeljárón, balettórák a folyosón. Nosztalgikus érzés fog el, ha ezekre gondolok, csakúgy, mikor ez a tészta jut eszembe. Tudtam, hogy nagyon egyszerű lehet, de azért én mégis ragaszkodtam volna az eredeti recepthez. Sajnos 90 éves nagymamám néha már a mi nevünkre sem emlékszik, így egyszer-kétszer rákérdeztem a receptre, de csak gyermeki csodálkozó arckifejezést kaptam válaszul. Ezen a hétvégén azonban történt valami. 1 évesem a vasárnapi családi ebédből csak az üres cérnametéltet volt hajlandó elfogyasztani (abból viszont 20 dkg-ot), és ekkor az esélytelenek nyugalmával újra rákérdeztem nagymamámnál a receptre, és csodák csodájára mondta, mondta és mondta, mintha épp tegnap készítette volna el. Külön öröm számomra, hogy felfedeztem szemében az örömöt, hogy egy miniatűr részecskét visszacsempészett a múljából a jelenbe.

Hozzávalók:    50 dkg cérnametélt
                      15 tojás
                      20 dkg sajt (lehet vegyesen füstölt is)
                      só

Kifőzöm a tésztát. A tojásokat felverem, sózom. Kivajazok egy kis tepsit, vagy jénait. Rétegezve teszem bele: tészta, sajt, tészta, sajt, tészta és végül sajt. ( A rétegek között ízlés szerint sózni is lehet). 200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöm, majd végül szép kockákra szeletelem.

Amerikai palacsinta juharsziruppal és eperlekvárral

Nagyon régen szerettem volna már kipróbálni ezt a típusú palacsintát, így egyik este elhatároztam, hogy reggel meglepem vele a gyerkőcöket. Elég idilli látvány lehettem pizsamában a konyhában reggel fél 8kor a habverővel a kezemben, de nincs mese, a gyerekeknek a reggel az nem 9 óra. (ó, régi szép lustálkodós idők!). De egyébként tényleg 10 perc az egész, és nagggyon finom lett a juharsziruppal átáztatva. Bár családom többi tagja maradt az eperlekvárnál, sőt, gyümölcsfóbiában szenvedő nagylányom a kakaónál (amerikai szentségtörés), de a lényegen semmi sem változtatott: felkerült a kedvenc reggelik (tízóraik és uzsonnák) közé.

A receptet Bonnienál találtam, ennél maradtam, csak dupláztam a mennyiséget. :-)

Hozzávalók:  24 dkg liszt

                     3 dl tej

                     2 késhegynyi sütőpor

                     4 tojás

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, a többi hozzávalót is alaposan összadolgozzuk, majd óvatosan hozzáforgatjuk a habot. Teflonserpenyőben olaj nélkül szép aranybarnára sütjük mindkét oldalát.

Ricottás bazsalikomos "bucik"



Ezt a péksütimet a medvehagymás bucijaim ihlették. Mivel a medvehagymaszezon igen rövid, ezért ki kellett találnom valami helyettesítő "zöldséget", ha nem akarok jövő áprilisig várni a következő medvehagyma levelekre. A bazsalikom lett a befutó a szereplőválogatásomon, és ezúttal nem házi tehéntúrót tettem bele, hanem ricottát, bőséges mennyiségben. Ez a mennyiség a medvehagymás verziónál kicsit puhábbá varázsolta a bucikat, de ez cseppet sem rontott az élvezeti értékén. Sőt...

Hozzávalók:   50 dkg liszt

                     50 dkg ricotta

                     3 dkg élesztő

                     1 dl tej
                     1 kk. cukor
                     0,5 dl olívaolaj
                     1 ek. tejföl
                     1 csokor bazsalikom
                     pirospaprika, só, bors
                    
Elkészítése ugyanúgy történik, mint bármely kelt tésztáé. Felfuttatom a cukros langyos tejben az élesztőt, majd összegyúrom a többi hozzávalóval. Kelesztés után kis bucikat formázok a tésztából és sütőpapíros (mostanában a szilikonra esküszöm) tepsiben szép pirosra sütöm.

Hummusz és csirkemájas

Kislányom első szülinapjára a torta mellé krémeket készítettem uzsira. Padlizsánkrémet, hummuszt és csirkemájast. Hummuszt nagyon régóta készülök készíteni, Nóra barátnőm mindig ódákat zeng róla (tőle a recept is), de még soha nem vitt rá a lélek. Pedig nagyon egyszerű (mint ezek az összeturmixolandó krémek általában), és igazi ínyencségnek bizonyult. Azóta vettem is egy óriási üveg csicseriborsót a második felvonásra felkészülve. Tahinit nem kaptam, házi készítésű került bele. A csirkemájas bevált Stahl recept, századszor csinálom, és eddig mindenki rákattant, aki evett belőle. Pitával és pirítóssal ettük.

Hummusz:

Hozzávalók:

tahinihez:

              2 ek pirított szezámmag
              1/4 kk só
              1/2 kk olaj
              kevés langyos víz

többi hozzávaló:

              2 db konzerv csicseriborsó

              fél citrom leve (eredeti recept egy egészet ír, nekem úgy kissé savanyú lett)
              2 db fokhagymagerezd
              2 ek tahini
              2-4 ek olívaolaj
              só

A tahinihez ledarálom az előzőleg száraz serpenyőben illatosra pirított szezámmagot (esetleg mozsárban összetörve is jó), összekeverem a hozzávalókkal és annyi langyos vízzel, amennyit felvesz. A krémhez pedig összeturmixolom a hozzávalókat, és jól behűtve tálalom.

Currys csirkemájas:

Hozzávalók:  50 dkg csirkemáj

                     1 cs. újhagyma

                     25 dkg vaj

                     2 kk. currypor

                     2 ek. balzsamecet

                     só, bors

                     (az eredeti recept 2 ek. brandyt is ír, én kihagytam. Minden Stahl receptben van pia :-)

Az újhagyma felkarikázott fehér részét a vaj kb. 1/3-án megfonnyasztom, majd hozzáadom a felkockázott májat és a curryport. Nem kell sokáig sütni, mert kiszárad a máj, szép lágy maradjon a közepe. Kiszedegetjük a serpenyőből a hagymás májat, ekkor megy bele a balzsamecet (és a brandy. Egyszer raktam bele whiskyt, nem rontotta el:-). Ezután összeturmixolom mindezeket a maradék puha vajjal, sózom, borsozom. Azt írja Judit (én már régóta ismerem, szólíthatom Juditnak :-)), hogy hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek. Nekünk viszont melegen-langyosan ízlik a legjobban, még másnap is mikrózom, mert hidegen kicsapódik a vaj.

Szív alakú trüffel torta

Július ünneplős hónap lett kis családunkban: kislányom szülinapja és nagylányom névnapja is ebben a hónapban van. Nem mintha a névnapok nemzeti ünnepek lennének nálunk, de egy enyhén féltékeny 4 évesnek megsimogattam a lelkét, hogy ő is kapott névnapi tortát, sőt tűzijátékot is, meg két (2!) marcipánpónit a tetejére. Aznap ezredszer is levonhatta a következtetést, hogy őt is nagyon szeretjük, nem csak a kicsit. És milyen más lehetett volna a tortája, mint csokis. Az eredeti trüffelkrém nem tartalmaz cukrot, de négyéves a készítése közben belenyalt és elhúzta a száját, hogy keserű. (pedig szereti az étcsokit). Teljes pánikroham tört rám, és őrült módon szórtam bele a porcukrot, így az édesszájú gyerekeknek is maradéktalanul ízlett.

Az eredeti recept Citromhabtól származik.

Hozzávalók:

A piskótához:

                       9 tojás

                       21 dkg cukor

                       3 dkg kakaó

                       6 ek. olaj

                       21 dkg liszt

                       1 cs. sütőpor

A trüffel krémhez:

                     

                       6 dl tejszín

                       60 dkg étcsoki

                       15 dkg porcukor (ez elhagyható)

                       1 vaníliarúd

A díszítéshez:

                        kevés étcsoki

Először a tejszínt felmelegítem, kis kockákra tördelve beleteszem a csokit és a csoki elolvadásáig kevergetem. Leveszem a tűzről és belekaparom a vaníliarúd belsejét. Ezt előző este készítem el, mert a krémnek nagyon le kell hűlnie. Másnap előveszem a krémet és habverővel alaposan felverem. Közben szórtam bele a porcukrot. Ez egy kicsit kemény meló, kb. 10 percig habosítottam, mire meg voltam elégedve az eredménnyel.

A piskótához a tojásokat a cukorral és a kakaóporral habverővel habosra keverem. Hozzáadom az olajat, beleforgatom a sütőporral elkevert lisztet.

Sütőpapírral bélelt szív alakú tortaformába öntöm, és előmelegített sütőben megsütöm.

(Az eredeti recept 3 tortalapot süt, én lusta vagyok ehhez, egyet sütöttem, amit háromfelé vágtam.)

Megtöltöm a krém kb. 2/3-ával, majd reszelt csokival díszítem.

Őszibarackos cheesecake

Spenótos penne - 5 perces vacsi

Lángos, a magyar strandok uralkodója

Még mindig nem tudtam rájönni arra, mi mozgatja a magyarokat, amikor 40 fokos hőségben, levegő után kapkodva oxigén helyett forró olajban sült kelt tésztát tömnek magukba. De a legkevésbé sem szeretnék elhatárolódni ettől a remek ízlésvilágtól, én is tömöm magamba nyáron ezt a "lájtos" kaját. De sajnos ritkán ütik meg a mércét nálam a vízparti lángosok, attól különösen ki tudok borulni, mikor a ropogós buborékból kifröccsen fél deci olaj a számba. Az ilyen típusú lángosoknak csak a szélét tudom megenni.  Anyu lángosa azonban nem ilyen. Ott az egész lángos puha részből áll, "van benne anyag". És a legjobb benne, hogy pár napig eláll a nyers tészta a hűtőben, és frissen lehet sütni, mikor megkívánjuk. Már akinél eláll. Nálunk max. 24 óra a szavatossági ideje, mivel még reggelire is azt nyomatjuk. Kalóriákat számolgató egyéneknek nem ajánlom.

Kapros túrós pite (sós!)

Húsos gombaleves

Nem más, mint egy egyszerű, laktató leves. Kétféle gombával szeretem, (pl. laska és csiperke), kakukkfűvel szoktam ízesíteni.

Hozzávalók:   80 dkg gomba
                     50 dkg sertéslapocka
                     1 nagy fej vöröshagyma
                     2-3 gerezd fokhagyma
                     8 dl húsleves (most kockából készült)
                     2 dl tejföl
                     1 csokor kakukkfű vagy 1 kk. szárított
                     1 csokor petrezselyem
                     olaj
                     só, bors

A hagymát felkockázom, az olajra rádobom, majd jöhet az apró kockára vágott hús. Fehéredésig sütöm. Beleteszem a nagyobb darabokra vágott gombafejeket, az összezúzott fokhagymát, kakukkfüvet. Sózom, borsozom, felöntöm a húslevessel. Mikor megpuhult, hozzákeverem a tejfölt, egy kicsit hagyom a tűzön és már kész is. Csipetkét is lehet bele szaggatni, de anélkül is nagyon laktató.

Mákparfé málnavelővel




 

Ebben a nagy gyümölcsszezonban minden a gyümölcsös finomságokról szól. Itthon van is duzzogás, hogy elmarad a bögrés-mákos süti gyártása. Készíthetek bármilyen finomságot, "jó-jó, de miért nem mákos?" a reakció. Hát, tessék! Mákos is, gyümölcsös is, mindenki boldog lehet.

Hozzávalók:   20 dkg darált mák
                      3 dl tej
                      5 dl habtejszín
                      15 dkg cukor
                      3 tojássárgája
                      málna
                      kevés porcukor

A tejet felmelegítem, beleteszem a mákot és a cukrot. Ha egy kicsit kihűlt (nehogy rántotta legyen belőle), mehetnek bele a tojássárgáják. A tejszínt felverem, óvatosan beleforgatom a mákot és már mehetnek is kis műanyag pohárkákba, formákba, kifóliázott őzgerincbe, ki hogyan szeretné. Fél napra mélyhűtőbe teszem. Mielőtt kiborítanám, egy kicsit forró vízbe mártom. A málnavelő pedig simán leturmixolt málna. Először nem tettem bele cukrot, de úgy savanykás lett, nagyon elnyomta a parfé ízét, legközelebb teszek bele egy kiskanálnyi porcukrot.

Padlizsánkrém

Jó, tudom, mindenkinek van padlizsánkrém receptje, de nem tehetek róla, annyira szeretem, hogy muszáj írnom róla. Szép nyaralás emléke fűz hozzá, 8 éve (úristen, mintha most lett volna) Erdélyben töltöttem 10 csodás napot tizenakárhányad magammal. Ott, Csíkszereda mellett egy erdőszéli kis faház oldalánál parázson sült fekete kérgesre a padlizsán reggelire. Azt a füstös ízt sajnos nem tudtam reprodukálni a sütőben, faszenes grillen lenne tökéletes, és a házi majonéz gyártásától is eltekintek, de így sem lehet abbahagyni az evését.

Hozzávalók:   1 nagyobb vagy 2 kisebb padlizsán

                     1 közepes fej vöröshagyma (én most lilahagymát használtam)

                     majonéz ízlés szerint (kb. 1 dl)

                     só, bors

Alufóliára téve megsütöm a padlizsánt, egészen addig, míg kopogós nem lesz a héja. Meg is lehet fordítani félidőben. Aztán megszabadítom a héjától, turmixgépbe dobom a többi hozzávalóval. Nem teljesen pépesítem, hogy legyenek benne darabok.

Carbonara spagetti kolbásszal

Az eredeti carbonara spagettiben csak szalonnakockák vannak, SJ-től kaptam az ötletet erre a kolbászos változatra, ami azért is jó, mert L. lányom előszeretettel túrja ki a szalonnákat a tányérja szélére, bezzeg a kolbász! Az jöhet minden mennyiségben. Ráadásul ez a mostani igazi falusi házikolbászból készült.

Hozzávalók:   40 dkg spagetti
                     15-20 dkg füstölt szalonna
                     20-25 dkg kolbász
                     30 dkg füstölt sajt
                     2 tojás + 4 tojássárgája
                     2 dl tejszín
                     2-3 gerezd fokhagyma
                     szerecsendió
                     só, bors
                     1 csokor petrezselyem

A tojásokat és a tejszínt összedolgozom kézi habverővel, sózom, borsozom, mehet bele a szerecsendió, valamint a lereszelt sajt fele. Ezután a felkockázott szalonnából kiolvasztom a zsírját, eztán mehet bele a zúzott fokhagyma és a felkarikázott kolbász, de csak pár percre. Összekeverem az időközben kifőtt tésztával, majd hozzáadom a tojásos mártást és egy keveset a tészta főzőlevéből. Összemelegítem, de csak rövid ideig, ne legyen a tojásokból rántotta. Végül megszórom petrezselyemmel, reszelt sajttal fogyasztjuk.

                    

Póréhagymás lepény

Évekkel ezelőtt egy barátnőmnek készítettem el vacsira az egyik Stahl könyvből (akkori egyetlen szakácskönyvemből) ezt a lepényt. Annyira macerásnak tűnt, hogy az isteni íze ellenére megfogadtam, hogy soha többet nem készítem el. Még egy nagy zéro jelet is írtam a recept mellé a könyvembe. Eltelt pár év, és eszembe jutott, milyen finom vacsi is volt ez. Elkészítettem újra, és másodszorra már egyáltalán nem készültem ki tőle. 2 közhely tanulságként: 1. Soha ne mondd, hogy soha. 2. Az idő mindent megszépít. Egyébként kíváncsi lennék más zöldséggel milyen, legközelebb kipróbálom pl. cukkinivel vagy spárgával.



Hozzávalók:  

Brokkoli krémleves

Házi eperdzsem

Házi rozsos kenyér

Pont egy éve beszereztem egy kenyérsütőgépet. Egy kicsit aggódtam, hogy ez a masina is a többi felesleges kütyü sorsára jut a kezdeti lelkesedésem elmúltával, de szerencsére nem így történt. Nem mondom, hogy hetente kétszer, de időnként eszembe jut a házi kenyér illata, és már veszem is elő a gépet. Persze nem volt zökkenőmentes a kezdet. Azt hittem, hogy beledobálom a hozzávalókat és már kész is a ropogós kenyér. Ehhez képest az első próbálkozásom nem volt kenyérkategóriába sorolható. A második kezdett hasonlítani egy ehető valamihez, amikoris telefonos segítséget vettem igénybe. Ezúttal is Nóra barátnőm sietett segítségemre, és kioktatott a kenyér túlkeléséről, aszkorbinsavról, sikérről, és nem utolsó sorban adott egy tuti receptet. Azóta is ezt variálom. Lehet hozzáadni fűszereket, fokhagymagranulátumot, aszalt paradicsomot, olajbogyót, stb... Ez egy rozsos alaprecept.

75 dkg-os kenyérhez:

35 dkg rozsliszt
25 dkg rétesliszt
15 dkg finomliszt
375 ml víz
90 ml olaj
1 ek. só (az eredeti 1,5-et ír, de nekem úgy sós)
3/4 kocka élesztő vagy 1,5 cs. szárított
1,5 mokkáskanál aszkorbinsav (gyógyszertárban kapható)

Langyosan teszem bele a hozzávalókat.

Epres-rebarbarás pite

 Rebarbara. Olyan szépen cseng már a neve is, mint egy női név.  Eddig nem ismertük egymást, de ma megtörtént a bemutatkozás. Nem mondom, hogy elválaszthatatlan barátnők lettünk, de évente egyszer biztosan összejövünk alkotni valamit. Most a klasszikusok közé nyúltam, elsőre nem mertem kockáztatni. Pite lett belőle édes eperrel. Finom lett (beindult a reflex, és nyeltem egy nagyot), nagyon jól kompenzálja az eper édessége a rebarbara fanyarságát. Bár szerintem sok lett a gyümölcs ehhez a tésztamennyiséghez, volt egy pont, amikor megijedtem, mi lesz a lében fortyogó gyümölcsös masszából, de végül magába szívta a levet a tészta.

A receptet Zsuzsinál találtam, azt módosítottam, egy kicsit kevesebb gyümölcsöt tettem bele, (az eredeti 45-45 dkg) és másképp készítem el a tésztát (nem nyújtom). Legközelebb több tésztával készítem, mert a rácsozáshoz alig maradt.

A tésztához:

30 dkg liszt
17 dkg vaj
3-4 evőkanál hideg víz
egy csipet só
egy evőkanál cukor

A töltelékhez

40 dkg tisztított rebarbara
40 dkg eper
17 dkg porcukor
6 dkg liszt
egy kevés vaj

A tésztát hozzávalóit késes robotgéppel összedolgozom, vagy gyors kézmozdulatokkal, hogy ne olvadjon meg a vaj. Rudat formázok belőle, folpackba csomagolva fél órára hűtőbe teszem. Elővéve nagylyukú reszelőn a piteformába reszelem (Stahl-féle pitenyújtási módszer), de csak a 2/3-át, a többi megy rácsnak a tetejére. A gyümölcsöket (bocsánat, a rebarbara zöldségnek minősül) felaprítom, a liszttel és a porcukorral óvatosan összaforgatom és mehet a tésztára. Vékony csíkokat gyártok rá rácsnak, kevés vajat morzsolok a tetejére, és 200 fokon mehet az előmelegített sütőbe kb. 45 percre.

Brokkolis-karfiolos csirkés penne

Spárgás lepény

Mandulatorta eperrel

Sajtos sült makaróni

Hagymás-mustáros csirkecomb rozmaringos újburgonyával

Gyömbéres csokis keksz

Csokis brownies 1.

Perzsa ebéd: Iráni húsleves és Sáfrányos-joghurtos csirkemell

Húsvéti mandulás répatorta

Időszámításunk előtt (mikor még nem volt két örökmozgó gyerekem) már elkészítettem ezt a tortát, de ki emlékszik arra már? Arra viszont élénken emlékszem, hogy férjem (aki akkor még csak egyes számú férjjelölt volt) ellenállt a répa édességben való felhasználásának. Úgyhogy eldöntöttem, ezúttal nem hibázok, és rejtve maradnak a hozzávalók. Még azt is elterveztem, hogy ha megkérdezi, mitől narancssárga, narancshéjra fogom a színt. De erre nem került sor. Csak ette és ette, és mikor másodszor is megjegyezte, milyen finom, jöhetett a leleplezés: RÉPAtorta. Nem rázta meg túlságosan a hír, hiába: ami jó, az jó.