Időről-időre bevillant ez az étel, egy kis túlzással gyerekkorom nagymamámnál töltött nyarai jutnak eszembe, mikor négy-öt unoka özönlötte el nagymamámék házát, és kezdődhetett az önfeledt játék: űrhajózás a padlásfeljárón, balettórák a folyosón. Nosztalgikus érzés fog el, ha ezekre gondolok, csakúgy, mikor ez a tészta jut eszembe. Tudtam, hogy nagyon egyszerű lehet, de azért én mégis ragaszkodtam volna az eredeti recepthez. Sajnos 90 éves nagymamám néha már a mi nevünkre sem emlékszik, így egyszer-kétszer rákérdeztem a receptre, de csak gyermeki csodálkozó arckifejezést kaptam válaszul. Ezen a hétvégén azonban történt valami. 1 évesem a vasárnapi családi ebédből csak az üres cérnametéltet volt hajlandó elfogyasztani (abból viszont 20 dkg-ot), és ekkor az esélytelenek nyugalmával újra rákérdeztem nagymamámnál a receptre, és csodák csodájára mondta, mondta és mondta, mintha épp tegnap készítette volna el. Külön öröm számomra, hogy felfedeztem szemében az örömöt, hogy egy miniatűr részecskét visszacsempészett a múljából a jelenbe.
Hozzávalók: 50 dkg cérnametélt
15 tojás
20 dkg sajt (lehet vegyesen füstölt is)
só
Kifőzöm a tésztát. A tojásokat felverem, sózom. Kivajazok egy kis tepsit, vagy jénait. Rétegezve teszem bele: tészta, sajt, tészta, sajt, tészta és végül sajt. ( A rétegek között ízlés szerint sózni is lehet). 200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöm, majd végül szép kockákra szeletelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése