Időszámításunk előtt (mikor még nem volt két örökmozgó gyerekem) már elkészítettem ezt a tortát, de ki emlékszik arra már? Arra viszont élénken emlékszem, hogy férjem (aki akkor még csak egyes számú férjjelölt volt) ellenállt a répa édességben való felhasználásának. Úgyhogy eldöntöttem, ezúttal nem hibázok, és rejtve maradnak a hozzávalók. Még azt is elterveztem, hogy ha megkérdezi, mitől narancssárga, narancshéjra fogom a színt. De erre nem került sor. Csak ette és ette, és mikor másodszor is megjegyezte, milyen finom, jöhetett a leleplezés: RÉPAtorta. Nem rázta meg túlságosan a hír, hiába: ami jó, az jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése