Évekkel ezelőtt egy barátnőmnek készítettem el vacsira az egyik Stahl könyvből (akkori egyetlen szakácskönyvemből) ezt a lepényt. Annyira macerásnak tűnt, hogy az isteni íze ellenére megfogadtam, hogy soha többet nem készítem el. Még egy nagy zéro jelet is írtam a recept mellé a könyvembe. Eltelt pár év, és eszembe jutott, milyen finom vacsi is volt ez. Elkészítettem újra, és másodszorra már egyáltalán nem készültem ki tőle. 2 közhely tanulságként: 1. Soha ne mondd, hogy soha. 2. Az idő mindent megszépít. Egyébként kíváncsi lennék más zöldséggel milyen, legközelebb kipróbálom pl. cukkinivel vagy spárgával.
Hozzávalók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése