Carbonara spagetti kolbásszal

Az eredeti carbonara spagettiben csak szalonnakockák vannak, SJ-től kaptam az ötletet erre a kolbászos változatra, ami azért is jó, mert L. lányom előszeretettel túrja ki a szalonnákat a tányérja szélére, bezzeg a kolbász! Az jöhet minden mennyiségben. Ráadásul ez a mostani igazi falusi házikolbászból készült.

Hozzávalók:   40 dkg spagetti
                     15-20 dkg füstölt szalonna
                     20-25 dkg kolbász
                     30 dkg füstölt sajt
                     2 tojás + 4 tojássárgája
                     2 dl tejszín
                     2-3 gerezd fokhagyma
                     szerecsendió
                     só, bors
                     1 csokor petrezselyem

A tojásokat és a tejszínt összedolgozom kézi habverővel, sózom, borsozom, mehet bele a szerecsendió, valamint a lereszelt sajt fele. Ezután a felkockázott szalonnából kiolvasztom a zsírját, eztán mehet bele a zúzott fokhagyma és a felkarikázott kolbász, de csak pár percre. Összekeverem az időközben kifőtt tésztával, majd hozzáadom a tojásos mártást és egy keveset a tészta főzőlevéből. Összemelegítem, de csak rövid ideig, ne legyen a tojásokból rántotta. Végül megszórom petrezselyemmel, reszelt sajttal fogyasztjuk.

                    

Póréhagymás lepény

Évekkel ezelőtt egy barátnőmnek készítettem el vacsira az egyik Stahl könyvből (akkori egyetlen szakácskönyvemből) ezt a lepényt. Annyira macerásnak tűnt, hogy az isteni íze ellenére megfogadtam, hogy soha többet nem készítem el. Még egy nagy zéro jelet is írtam a recept mellé a könyvembe. Eltelt pár év, és eszembe jutott, milyen finom vacsi is volt ez. Elkészítettem újra, és másodszorra már egyáltalán nem készültem ki tőle. 2 közhely tanulságként: 1. Soha ne mondd, hogy soha. 2. Az idő mindent megszépít. Egyébként kíváncsi lennék más zöldséggel milyen, legközelebb kipróbálom pl. cukkinivel vagy spárgával.



Hozzávalók:  

Brokkoli krémleves

Házi eperdzsem

Házi rozsos kenyér

Pont egy éve beszereztem egy kenyérsütőgépet. Egy kicsit aggódtam, hogy ez a masina is a többi felesleges kütyü sorsára jut a kezdeti lelkesedésem elmúltával, de szerencsére nem így történt. Nem mondom, hogy hetente kétszer, de időnként eszembe jut a házi kenyér illata, és már veszem is elő a gépet. Persze nem volt zökkenőmentes a kezdet. Azt hittem, hogy beledobálom a hozzávalókat és már kész is a ropogós kenyér. Ehhez képest az első próbálkozásom nem volt kenyérkategóriába sorolható. A második kezdett hasonlítani egy ehető valamihez, amikoris telefonos segítséget vettem igénybe. Ezúttal is Nóra barátnőm sietett segítségemre, és kioktatott a kenyér túlkeléséről, aszkorbinsavról, sikérről, és nem utolsó sorban adott egy tuti receptet. Azóta is ezt variálom. Lehet hozzáadni fűszereket, fokhagymagranulátumot, aszalt paradicsomot, olajbogyót, stb... Ez egy rozsos alaprecept.

75 dkg-os kenyérhez:

35 dkg rozsliszt
25 dkg rétesliszt
15 dkg finomliszt
375 ml víz
90 ml olaj
1 ek. só (az eredeti 1,5-et ír, de nekem úgy sós)
3/4 kocka élesztő vagy 1,5 cs. szárított
1,5 mokkáskanál aszkorbinsav (gyógyszertárban kapható)

Langyosan teszem bele a hozzávalókat.

Epres-rebarbarás pite

 Rebarbara. Olyan szépen cseng már a neve is, mint egy női név.  Eddig nem ismertük egymást, de ma megtörtént a bemutatkozás. Nem mondom, hogy elválaszthatatlan barátnők lettünk, de évente egyszer biztosan összejövünk alkotni valamit. Most a klasszikusok közé nyúltam, elsőre nem mertem kockáztatni. Pite lett belőle édes eperrel. Finom lett (beindult a reflex, és nyeltem egy nagyot), nagyon jól kompenzálja az eper édessége a rebarbara fanyarságát. Bár szerintem sok lett a gyümölcs ehhez a tésztamennyiséghez, volt egy pont, amikor megijedtem, mi lesz a lében fortyogó gyümölcsös masszából, de végül magába szívta a levet a tészta.

A receptet Zsuzsinál találtam, azt módosítottam, egy kicsit kevesebb gyümölcsöt tettem bele, (az eredeti 45-45 dkg) és másképp készítem el a tésztát (nem nyújtom). Legközelebb több tésztával készítem, mert a rácsozáshoz alig maradt.

A tésztához:

30 dkg liszt
17 dkg vaj
3-4 evőkanál hideg víz
egy csipet só
egy evőkanál cukor

A töltelékhez

40 dkg tisztított rebarbara
40 dkg eper
17 dkg porcukor
6 dkg liszt
egy kevés vaj

A tésztát hozzávalóit késes robotgéppel összedolgozom, vagy gyors kézmozdulatokkal, hogy ne olvadjon meg a vaj. Rudat formázok belőle, folpackba csomagolva fél órára hűtőbe teszem. Elővéve nagylyukú reszelőn a piteformába reszelem (Stahl-féle pitenyújtási módszer), de csak a 2/3-át, a többi megy rácsnak a tetejére. A gyümölcsöket (bocsánat, a rebarbara zöldségnek minősül) felaprítom, a liszttel és a porcukorral óvatosan összaforgatom és mehet a tésztára. Vékony csíkokat gyártok rá rácsnak, kevés vajat morzsolok a tetejére, és 200 fokon mehet az előmelegített sütőbe kb. 45 percre.

Brokkolis-karfiolos csirkés penne