Szeretem ezt a Stahl receptet. Nemcsak az íze miatt, hanem gasztronómiai diadalmam jut róla eszembe. Ugyanis rántott húson és pörkölten felnőtt férjem kezdetben ódzkódott az általam bevezetni kívánt új ízvilágoktól. De nagyon durván ellenállt, kezdetben még a gomba is kulináris ritkaságszámba ment konyhánkban. Ez az étel pedig diós, édes, csípős egyben, fő összetevői alapján (pl. gyömbér "az mi?") biztosra mehettem volna, hogy egyedül kell elpusztítanom. De nem így történt: NAGYON ízlett neki (is), így pár éve visszatérő vendég vasárnapi asztalunkon.
Hozzávalók:
4
szelet csontos sertéskaraj
5
deka vaj
1
marék dióbél
5
centis gyömbérdarab
1 gerezd fokhagyma
2
evőkanál méz
1 ½
deci tejszín
kevés olaj
só, bors, chili
A húsokat kiklopfolom, sózom, borsozom, majd az olajos serpenyőben kérget sütök mindkét oldalukra. Eztán mehet bele a vaj, közepes lángon készre sütöm őket. Már jöhet is a mártás. Száraz serpenyőben megpirítom a diót, majd mozsárban durvára töröm. A húsokat kiveszem a serpenyőből, beleöntöm a mézet, diót, a tejszínt, a reszelt gyömbért, fokhagymát. (Az eredeti recept brandyt és friss chilipaprikát is ír). Ízesítem sóval, chilivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése