Húsvéti mandulás répatorta

Időszámításunk előtt (mikor még nem volt két örökmozgó gyerekem) már elkészítettem ezt a tortát, de ki emlékszik arra már? Arra viszont élénken emlékszem, hogy férjem (aki akkor még csak egyes számú férjjelölt volt) ellenállt a répa édességben való felhasználásának. Úgyhogy eldöntöttem, ezúttal nem hibázok, és rejtve maradnak a hozzávalók. Még azt is elterveztem, hogy ha megkérdezi, mitől narancssárga, narancshéjra fogom a színt. De erre nem került sor. Csak ette és ette, és mikor másodszor is megjegyezte, milyen finom, jöhetett a leleplezés: RÉPAtorta. Nem rázta meg túlságosan a hír, hiába: ami jó, az jó.

Banános csokikrém, avagy a nagy átverés

Nagylányom másfél éves kora óta irtózik a gyümölcstől. Szerintem már az ízére sem emlékszik, rutinból elutasít mindent, amiben gyümölcs van. Gyümölcsjoghurt, eperfagyi, baracklekvár, meggyespite, sorolhatnám még. Tudom, szomorú, gyakran ostorozom is magam emiatt, hogy biztosan elrontottam valamit, nem kínáltam elég agresszíven, vagy túl agresszíven kínáltam. A lényegen semmi nem változtat: zero gyümölcs. A napokban megláttam Flatcatnél ezt a nyalánkságot, és felsikkantottam örömömben, ez az! Hogy ez nekem miért nem jutott előbb eszembe? Mert a gyümölcs ellenpólusán az én kicsi Gombócartúromnak a csoki szerepel. És ha ezt az átverést beveszi, jöhet a többi gyümölcs, epres csoki, őszibarackos csoki. Nagy lelkesedéssel vetette neki magát, és... kiszúrta. Nem jött be. De a receptet (én étcsokit is tettem bele) azért én is közzéteszem, hátha más több szerencsével jár vele.

4 banán

2,5 dl tejszín

5 dkg étcsoki

5 dkg tejcsoki

A csokit gőz fölött felolvasztom, belekeverem a tejszínt. A banánokat leturmixolom és összekeverem, kihűtöm. Ennyi az egész.

Mézes-diós sertéskaraj

Szeretem ezt a Stahl receptet. Nemcsak az íze miatt, hanem gasztronómiai diadalmam jut róla eszembe. Ugyanis rántott húson és pörkölten felnőtt férjem kezdetben ódzkódott az általam bevezetni kívánt új ízvilágoktól. De nagyon durván ellenállt, kezdetben még a gomba is kulináris ritkaságszámba ment konyhánkban. Ez az étel pedig diós, édes, csípős egyben, fő összetevői alapján (pl. gyömbér "az mi?") biztosra mehettem volna, hogy egyedül kell elpusztítanom. De nem így történt: NAGYON ízlett neki (is), így pár éve visszatérő vendég vasárnapi asztalunkon.

Hozzávalók:

4 szelet csontos sertéskaraj 

5 deka vaj

1 marék dióbél

5 centis gyömbérdarab

1 gerezd fokhagyma

2 evőkanál méz

1 ½ deci tejszín

kevés olaj

só, bors, chili

A húsokat kiklopfolom, sózom, borsozom, majd az olajos serpenyőben kérget sütök mindkét oldalukra. Eztán mehet bele a vaj, közepes lángon készre sütöm őket. Már jöhet is a mártás. Száraz serpenyőben megpirítom a diót, majd mozsárban durvára töröm. A húsokat kiveszem a serpenyőből, beleöntöm a mézet, diót, a tejszínt, a  reszelt gyömbért, fokhagymát. (Az eredeti recept brandyt és friss chilipaprikát is ír). Ízesítem sóval, chilivel.

Medvehagymás hétvége: Medvehagyma krémleves sült sajtkockákkal és Medvehagymás, házi túrós mini bucik

Én és a medvehagyma első találkozása szerelem volt első látásra. Jó nagy közhely, de tényleg így volt. Megláttam a zöldségesnél egy nagy csokor harsogóan zöld levélhalmazt, és tudtam: az enyém lesz. (Bárcsak az élet más területén is működne ez a filozófia.) Felmentem a netre és mindenhol medvehagyma dömping volt a blogokon, gondoltam, rendszerető polgárként beállok én is a sorba. Mivel krémleves függő vagyok, adódott a lehetőség egy bársonyos leveshez, amit ezúttal sült sajtkockákkal (jobban mondva rombuszokkal) tettem tartalmasabbá. De ez csak a kezdet volt. Maradt egy fél adagnyi hagymalevél (ami egyébként megszólalásig hasonlít a kertünkben elburjánzott gyöngyvirág leveléhez. A leglényegesebb különbség közöttük, hogy az utóbbi mérgező), így kezdenem kellett vele valamit. Anitánál láttam medvehagymás pogácsát, innen az inspiráció. Pizzatészta az alap, ebbe került a piacon beszerzett házi tehéntúró és a medvehagyma. A leves jó-jó kategória, de a bucik!! Nem  lehetett és nem is akartam abbahagyni az evését.

Medvehagyma-krémleves

Hozzávalók:  1 nagy csokor medvehagyma

                     2-3 db krumpli
                     1.2 liter húsleves
                     1.5 dl főzőtejszín

                     szerecsendió

                     só, bors
                     1 ek. vaj

a sajtkockákhoz: 10 dkg trappista sajt

                           10 dkg füstölt sajt

A vajon megfonnyasztom a hagymaleveleket, beleteszem a kockára vágott krumplit, majd felöntöm a húslevessel. Mikor a krumpli megpuhult, nekimegyek a botmixerrel, sózom, borsozom, szerencsendióval ízesítem. Végül felöntöm a tejszínnel, pár perc alatt összeforralom és már készen is van.

A sajtot lereszelem, szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe szórom, és sütőben megolvasztom, megpirítom, majd apró rombuszokra szeletelem.

Medvehagymás, házi túrós mini bucik:

Hozzávalók:   50 dkg liszt

                     25 dkg friss házi tehéntúró

                     3 dkg élesztő
                     1 dl tej
                     1 kk. cukor
                     0,5 dl olívaolaj
                     1 ek. tejföl
                     1 csokor medvehagyma
                     pirospaprika, só, bors
                    
Elkészítése ugyanúgy történik, mint bármely kelt tésztáé. Felfuttatom a cukros langyos tejben az élesztőt, majd összegyúrom a többi hozzávalóval. Kelesztés után kis bucikat formázok a tésztából és sütőpapíros (mostanában a szilikonra esküszöm) tepsiben szép pirosra sütöm.

Csokis-mascarpones Barbie torta

Eljött a nagy nap, kis-nagylányom 4. szülinapja. Több hetes háttérmunka után elkészült első formatortám. Szerintem tanulmányt írhatnék a Barbie torta elkészítési eljárásának rejtelmeiből, annyi módszert találtam különböző blogokban. Végül mégis a saját megérzéseimre és ötleteimre hallgattam, és szerintem megérte. Nem akarok álszerény lenni, de büszke vagyok rá, szép és isteni finom lett a kesernyés étcsoki mascarpones krém és az édes marcipán párosítással. Nem beszélve Lili csillogó szemeiről.

A technika:

2 torta készült. Az egyik egy rozsdamentes acél keverőtálban sült (IKEA-s), ez lett a félgömb, a szoknya alja egy ugyanolyan átmérőjű fém lábasban. Mindkettőt kétfelé vágtam, az így keletkezett 4 tortalapot középen kilyukasztottam egy papírtörlő "gurigájával", megtöltöttem a lapokat az étcsokis krémmel, majd az egészet bekentem egy margarinos krémmel, hogy a marcipán ne csússzon le róla. Másnap Nóra barátnőm segédletével felkerült a marcipánruha. A baba (lábát kivéve) könnyedén befért a lyukba, marcipánnal kitömködtem a lyukat, és jöhetett a kreatív rész. Evés közben jön meg az étvágy: jobbnál jobb ötletek születtek: uszály (elfogyott a fehér marcipán), elöl virág (lyuk eltakarására), csíkok a szoknyán (maradt rózsaszín marcipán).

A tészta: (egy tortára, tehát dupláztam)

12 tojás

16 ek. liszt

14 ek. cukor

fél cs. sütőpor

2 ek. olaj

2 ek. kakaópor

Tojásfehérjét felverjük, sárgáját cukorral kikeverjük, és jöhet a többi hozzávaló.

Krém:

50 dkg mascarpone

4 tábla min. 60%-os étcsoki

5 dl tejszín

porcukor ízlés szerint (kb. 10 dkg)

habfixáló

Gőz felett megolvasztjuk a csokit egy kis tejszínnel, pár ek. vízzel. A mascarponet felhabosítjuk a porcukorral, összekeverjük a csokival, majd laza kézmozdulattal hozzákeverjük a felvert habot (a fixálóval). Kihűtjük. Maradt egy kis pohárral, önmagában is nagyon finom.

Vajas krém a befedésre:

25 dkg margarin

porcukor

kakaópor

Díszítés:

75 dkg marcipánmassza

porcukor

Én fél kiló fehéret vettem, de nem érte körbe, 60-65 dkg kellett volna, de rózsaszínnel pótoltuk.

Porcukros felületen (konyhapulton, nem fa gyúródeszkán), kinyújtom kör alakúra a masszát, sugárban bevágjuk, és lazáz rádobjuk, így fodros maradt az alja.