Rebarbara. Olyan szépen cseng már a neve is, mint egy női név. Eddig nem ismertük egymást, de ma megtörtént a bemutatkozás. Nem mondom, hogy elválaszthatatlan barátnők lettünk, de évente egyszer biztosan összejövünk alkotni valamit. Most a klasszikusok közé nyúltam, elsőre nem mertem kockáztatni. Pite lett belőle édes eperrel. Finom lett (beindult a reflex, és nyeltem egy nagyot), nagyon jól kompenzálja az eper édessége a rebarbara fanyarságát. Bár szerintem sok lett a gyümölcs ehhez a tésztamennyiséghez, volt egy pont, amikor megijedtem, mi lesz a lében fortyogó gyümölcsös masszából, de végül magába szívta a levet a tészta.
A receptet Zsuzsinál találtam, azt módosítottam, egy kicsit kevesebb gyümölcsöt tettem bele, (az eredeti 45-45 dkg) és másképp készítem el a tésztát (nem nyújtom). Legközelebb több tésztával készítem, mert a rácsozáshoz alig maradt.
A tésztához:
17 dkg vaj
3-4 evőkanál hideg víz
egy csipet só
egy evőkanál cukor
A töltelékhez
40 dkg tisztított rebarbara
40 dkg eper
17 dkg porcukor
6 dkg liszt
egy kevés vaj
A tésztát hozzávalóit késes robotgéppel összedolgozom, vagy gyors kézmozdulatokkal, hogy ne olvadjon meg a vaj. Rudat formázok belőle, folpackba csomagolva fél órára hűtőbe teszem. Elővéve nagylyukú reszelőn a piteformába reszelem (Stahl-féle pitenyújtási módszer), de csak a 2/3-át, a többi megy rácsnak a tetejére. A gyümölcsöket (bocsánat, a rebarbara zöldségnek minősül) felaprítom, a liszttel és a porcukorral óvatosan összaforgatom és mehet a tésztára. Vékony csíkokat gyártok rá rácsnak, kevés vajat morzsolok a tetejére, és 200 fokon mehet az előmelegített sütőbe kb. 45 percre.
